A hőhullám közepén jártuk végig Szolnok forgalmasabb tereit, hogy megszólaltassuk az embereket. Hamar kiderült, hogy a 40 fok közeli meleg nemcsak a testet, hanem az életkedvet is próbára teszi.
A Kossuth téren, a Hild János téren, a Szolnok Pláza környékén, a Tiszai Hajósok terén és a Tiszapart sétányon próbáltunk videós riportot forgatni. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan bírják a szolnokiak a hőséget, mit csinálnak, hogy elviselhetőbb legyen a nap, szerintük régen is ennyire forrók voltak-e a nyarak, és ha egy szóval kellene jellemezniük ezt az időjárást, mit mondanának.
Nagyjából harminc embert kérdeztünk meg, de a legtöbben már a kamera látványától is menekülőre fogták. A hőségben sokaknak beszélgetni sem volt kedvük, szerepelni pedig végképp nem.
Volt, aki nevetve hárított, volt, aki csak legyintett, és volt olyan is, aki kevésbé barátságosan küldött el minket még ennél is melegebb égtájra. A legtöbben viszont teljesen érthető okokat mondtak: izzadnak, büdösnek érzik magukat, fáradtak, nyűgösek, és ilyen állapotban semmi kedvük nincs szerepelni.
Egy középkorú férfi a Hild téren például azt mondta, ő már délelőtt úgy érzi magát, mintha ledolgozott volna egy teljes műszakot:
„Ezt nem bírni kell, hanem valahogy túlélni. Kimegyek húsz percre, és folyik rólam a víz. A munkahelyen is mindenki idegesebb, könnyen ráförmedünk egymásra. Nem rosszindulatból, egyszerűen csak elege van mindenkinek a melegből” – mondta kamerán kívül.
A Pláza környékén egy fiatal nő arról beszélt, hogy szerinte a hőség nemcsak fizikailag viseli meg az embereket, hanem fejben is: „Egy kisebb büfében dolgozom, ahol nincs légkondi, csak egy ventilátor forog egész nap, de az is inkább csak a meleg levegőt keveri. Ilyenkor mindenki türelmetlenebb: a vendégek is, mi is. Én is érzem magamon, hogy sokkal kevesebb kell ahhoz, hogy felhúzzanak. Az egész nap olyan, mintha egy sütőben lennénk.”
A Kossuth téren egy idősebb asszony már máshonnan közelítette meg a kérdést. Szerinte régen is voltak forró nyarak, csak akkor nem beszélt mindenki ennyit róla:
„Nyár van, meleg van, ez mindig így volt. Persze most nagyon nehéz, de régen sem volt mindenhol légkondi. Árnyékba kell menni, vizet kell inni, aztán kész” – fogalmazott.
A Tiszapart sétányon egy férfi ennél jóval keményebben mondta el a véleményét. Szerinte ez már nem egyszerű kánikula, hanem valami egészen más: „Ez egy betonpokol. A város használhatatlan. Aki teheti, elbújik valahová, aki meg nem, az szenved. Egy szóval? Pokol.”
A Tiszai Hajósok terén egy futárként dolgozó fiatal férfi azt mondta, neki nincs választása, akkor is mennie kell, amikor más inkább ki sem lépne az utcára:
„Sapka, víz, árnyék, ennyi. De őszintén? Semmi nem segít igazán. Délutánra olyan vagyok, mint akit kifacsartak. Kamera elé biztos nem állok, mert úgy nézek ki, mint aki most mászott ki ruhástól egy medencéből.”
A szolnoki utcákon egyébként látni lehetett, hogy sokan tényleg csak a legszükségesebb ideig maradnak a napon. Az emberek árnyékot kerestek, vizet vittek magukkal, és láthatóan mindenki próbálta minél gyorsabban letudni, amiért kimozdult.
A videós riportból így végül nem lett semmi, de talán éppen ez mutatta meg a legjobban, mit csinál a hőség a várossal. Nemcsak izzaszt, hanem lefáraszt, ingerültté tesz, és sokakból még azt a minimális szereplési kedvet is kiszedi, ami egy normálisabb napon talán meglenne.
Kép: Takács Éva Csilla
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
